Az első gyerek élményét nem lehet elmondani: ami öröm és sokk is egyben. Végre megszületett, na de mit is kell vele csinálni, mit kezdjek magammal, hogyan lesznek a hétköznapok, ha apa is visszamegy dolgozni... Sok olyan kérdés, ami akkor jut először eszünkbe, ha ott fekszik a pöttöm a kórházban mellettünk, túl vagyunk az első sokkon, hogy tényleg megszületett, tényleg most már a mi felelősségünk.

És sok olyan kérdés, téma van, amikor csak akkor jut eszünkbe, amikor először maradunk vele otthon egyedül. A történetek, a jó tanácsok általában a szülésig terjednek, de aztán már mindenki maga próbál meg túlélni. Mert sokaktól bizony ezt hallom és az én tapasztalatom is ez, hogy igaz, hogy egy rózsaszín cukormázas időszak volt az első gyerekkel eltölött első néhány hét, hónap, de közben egy durva tanulási időszak volt. Nekem, mint anyának, nekem mint nőnek.

Ráadásul minden gyerek más, egyedi. Mindenki története megismételhetetlen. Már a második gyerekkel is az első néhány hét, hónap egészen máshogy telik.  Az első gyerekkel is jó minden percét átélni, de néha túlélni is kell.

Sok mindennel frusztrálják az első gyerekes szülőket ( nagyszülők; barátnők, akiknek nincs is gyerekük; szomszéd néni, aki mindig mindent jobban tud....).  A lenti lista az én szubjektív listám. Ma már tudom, hogy néhány dolog egyszerűbb lett volna, ha nem a saját bőrömön tanulom meg, de azt is tudom, hogy ilyenek nélkül meg nem lehet megúszni ezt az időszakot.

1. Érdemes bespájzolni ( előre vásárolni, főzni és fagyasztani néhány dolgot).  Ne a vásárlással menjen el az idő az első néhány hétben, mert a saját szükségleteink kerülnek majd az elintézendő lista végére. Ha nincs otthon mit enni, lehet hogy nem is szünk majd. De az sem rossz ötlet, ha van lehetőség az ebédrendelésre pl. .
2. Ne szórakozz a mérleggel, csak ha valóban szükséges! Ha azt látod, hogy nem eszik a gyerek, nem növi ki a ruháit, akkor érdemes egy babamérleget beszerezni, bérelni. Iszonyúan frusztráló, hogy az eleinte non-stop szopizó gyerekedet mikor is mérd, mert napi 100 mérésed lesz a végén. Idegesítő, amikor a mérleg evés után kevesebbet mutat, mint előtte, de közben a gyereked meg édesdeden alszik. Persze aggódni kezdesz, felébreszted és próbálod megetetni. Majd egy hónapnyi szendvedés után a gyerekorvos megjegyzi, hogy minek is kértem ezt a mérleget anyuka?
3. A szoptatás nehéz ügy. Bárki, bármit mond, hogy milyen csodálatos, de nagyon nehéz. Nincs két ugyanúgy szopizó baba, két ugyanolyan nap amikor ugyanannyit enne stb... A szoptatás egy tanulási folyamat szerintem, nekünk és a gyereknek is. Az elsővel kellett 2 hónap, mire rájöttem, hogy gond van, nem eszik eleget és el tudtam engedni, hogy a jó anya szoptat. Nem attól jó anya valaki, hogy szoptat. De jó érzés volt, amikor 7 hónaposan még mindig bújt hozzám reggelente, hogy szopizzon és akkor csak az enyém volt.
4. Kifelé a házból! Jól esik egész nap a lakásban, házban lenni, fel sem ölzözni délutánig stb., de ez egészen addig jó, amíg az ember megőrül. A gyereknek és nekünk is jót tesz, ha naponta 1-1 órát levegőn töltünk. Bár azért nem kell azt annyira komolyan venni, hiszen az ember mégis csak most szült, pihenni is kell. De a mentális egészségünkhöz kell, hogy emberek közé menjünk, levegőre.
5. Bízz saját magadban, a megérzéseidben! Talán ez a legnehezebb, mert a felelősség nagy.De valóban nálad jobban senki nem fogja tudni, hogy a gyerek jól érzi magát a bőrében vagy sem. Ha nem érzi jól magát, és minket az megnyugtat, akkor hívjuk a gyerekorvost! De ha nem hívjuk, akkor se érezzük magunkat hülyén, hogy milyen anya vagyok én, mert még orvossal sem beszélek, pedig tüsszögött kettőt.
6. Az egész egy hullámvasút. Másnak is. Lesznek jó és lesznek rossz napok. Senkinek sincs tökéletes gyereke, aki 2 hetesen már végigalussza az éjszakát, mindig és mindent megeszik, sosem sír fogzásnál.... Ha nem az első egy évben ilyen a gyerek, akkor majd bepótolja később. Nemcsak nekünk nehéz és minden időszaknak vége van egyszer. Én most szembesültem vele, hogy de klassz, hogy kijöttek a tejfogai gond nélkül, de 5 évesen majd elkezdenek potyogni, ami már neki is rémisztő lesz...szóval kezdődik a fogmizéria például előről.
7. Kérdezni! Ahogy írtam, nincs két egyforma gyerek és történet. Mindenkinek megvan a saját sztorija, éppen ettől jó szerintem az egész. De azért sok hasonlóság van. Szóval érdemes kérdezni más anyukáktól, szomszédtól, gyerekorvostól. Sokszor ilyenkor derül ki, hogy mi már nyűglődünk valamivel hetek óta, pedig van rá valami egyszerű megoldás :-)

Egy nagy-nagy kalappal az első időszakhoz!