4 éve ilyenkor született az első pöttömünk. Azt gondolom, amire lehet felkészültünk : volt elég babaruhánk, kész volt a gyerekszoba, tudtam milyen papírokat és hova kell majd elküldenem, volt étel a hűtőben az első pár hétre stb. . De az első néhány hétre, hónapra igazából senki sem tudja az embert felkészíteni. Legalábbis a lelki részére. Mert akárámilyen rózsaszín álom az egész, hogy hazaviszünk egy egészséges babát a kórházból, a mi gyerekünket, de ebben a pillanatban szűnik meg a korábbi életünk.
Olyan érdekes, hogy szerveznek szülésfelkészítő tanfolyamokat, jógatanfolyamot kismamáknak, elsősegély tanfolyamot kezdő szülőknek, de senki nem mondja el, hogy milyen lesz, amikor olyan fáradt vagy hetek óta, hogy beszélni sem tudsz apukával, amikor igazából más témád nincs is, csakhogy mennyit kakilt a gyerek, az milyen színű volt és eleget hízott-e, a melleidről nem feltétlenül a szex jut eszedbe, hanem hogy vajon mikor fog végre már megint szopizni a gyerek...
Szóval fenekestül felfordul az életünk és olyan sebességgel múlnak a hetek, hónapok és észre sem vesszük, hogy a bajok ekkor kezdődhetnek egy kapcsolatban.
Amíg az első gyerekemet vártam, elkezdtem a kórházban, ahol szültem, egy autogén tréninget. Ezt egy pszichológus hölgy tartotta és mivel én voltam egyedül, óhatatlanul szóba kerültek személyes témák és tanácsok is. Az első jótanács, ami már erre az időszakra vonatkozott, az éppen tőle érkezett.
- Beszéljünk mindenről! Akkor pofonegyszerűnek tűnt ez, amikor még a gyerek a pocakban volt, de valóban nehéz ez a téma szülés után. Főleg a feljebb leírtak miatt. Iszonyatosan gyorsan telnek a hetek, hónapok, amikor mindenki a túlélésre játszik és nem tűnik fontosnak, hogy beszéljünk a mindenféle apróságról, ami velünk történik. Bár mi ezt nem csináltuk soha, de az is nagyon jó ötlet, ha nem csak akkor és ott beszélgetünk a dolgokról, amikor eszünkbe jutnak, hanem hetente egyszer tartunk egy családi megbeszélést. Mivel a helyzet mindenkinek új, az egész szülőség, mindegyikünk most tanulja, ezért fontos, hogy tárgyilagosan kezeljük a témákat és ne személyeskedjünk!
- Aludni, aludni, aludni! Mindegy, hogy természetes úton vagy császárral szül az ember, vagy nagyon jó alvó a gyereke az első pillanattól kezdve vagy szinte sosem alszik, legalább a gyermekágyas időszakban érdemes annyit aludni, amennyit csak tudunk. A szervezetnek regenerálódnai kell és hosszútávon igenis megbosszulja magát, ha minden más fontosabb ennél. Az is nagyon hasznos, ha minden este ugyanakkor fekszünk és valóban ki tudjuk pihenni magunkat, pláne ha még éjszakai etetés is van. Egyébként nekem ez volt az egyik legbosszantóbb jótanács is, mert én nappal nehezen alszom, éjszaka meg kétszer szoptattam. A második gyereknél már megoldottam ezt úgy, hogy a gyerek velünk aludt az első pár hónapban, nem kellett felkelnem hozzá, hanem ő 'kiszolgálta' magát, amíg én aludtam. Reggelente sokszor azt sem tudtam, hogy evett-e vagy sem.
- Együtt, egy hajóban. Időről, időre emlékeztessük magunkat arra, hogy ezt közösen akartuk. Lesznek nehéz napok, amikor minden kötél szakad, hullafáradtak leszünk, szétesik a fejünk és a gyerek is sír egész nap és apuka is fáradtan ér haza. Szóval ilyenkor kell nagyon a tudat, hogy ez közös projekt, együtt akartuk, mind a ketten most tanuljuk és igen is hibázhatunk.
- Valamit közösen. Az első gyerek születésekor azt gondoltuk, hogy minél később fekszik a gyerek, annál tovább alszik reggel ( nem így van, ma már tudom) és emiatt 9 után fürdettünk, mire utolsót evett, fél 11 is volt és ezután került ágyba. Ilyenkor már én is nagyon fáradt voltam és rögtön aludni mentem. Jóformán semmi időnk nem maradt egymásra. 6 hét után az egész fürdetés, etetés dolgot előrébb hoztuk és a gyerek már 8 óra után ment a kiságyba. Ilyenkor tudunk beszélgetni, mivel moziba járni nem igazán tudunk ( amit korábban szerettünk) , sorozatokat nézni , nyáron kiülni a teraszra beszélgetni... A lényeg, hogy valamit közösen csináljunk. Persze a legalapvetőbb kapcsolódási tevékenység a szex, de aki azt mondja, hogy egy, kettő vagy több gyerek után a szexuális élete nem változik, az hazudik :-)
Kitartást az első pár héthez, hónaphoz!
