Mint minden szülő, én is nagyon izgatott voltam, hogy érkezik kistestvér a családba. Ki nem az ilyenkor, igaz? De hogy őszinte legyek, már a legelején aggódtam is amiatt egy kicsit, hogy hogyan is lesz ez majd egy újszülöttel és egy éppencsak két évessel. Hogyan fogjuk neki elmagyarázni, hogy mi is ez az egész? Kell egyáltalán magyarázni neki?

Nálunk tervezetten jöttek a gyerekek, szerencsénk volt. A másodiknál viszont azt gondolom, hogy az az aggódásom, hogy még nem jár a nagyobbik ( mit is fogok kezdeni majd egy újszülöttel és egy nem járó gyerekkel, pedig tudtam, hogy a 9 hónapos várandósságom végére nem hogy járni fog, de már bicajozni is), picit belasította az eseményeket. Hiába terveztük, hogy szeptembertől jöhet a második, ő nyugodtan megvárta amíg a nagytesó elkezd járni és rá 1 hónapra fogant meg. Azt hiszem addigra nyugodtam meg én is , és agyilag akkor voltam készen rá, hogy jöjjön a kistestvér.

Amennyire eseménytelen volt az első terhességem, a másodiknál az első trimeszterben voltak nagyon durva napok. És ezeket bizony túl kellett élni. Én a szerencsésebb típus voltam, mert a rosszullétek 2-3 hét alatt átmentek rajtam. De voltak olyan napok, amikor hál istennek rossz idő volt, nem tudtunk kimenni és a nagyobb teljesen jól elvolt a kanapén mesét olvasva egész délután.

Talán egy olyan napunk volt, amikor apuka vitte le egész délelőttre az udvarra a nagyobbat, mert nekem a létezés is fájt, nemhogy a mozgás  és szaladgálás egy 1,5 éves után. Ebben az időszakban jól tud jönni, ha van segítség. Bár az igazat megvallva a rosszullétek sosem akkor jöttek, amikor valaki vigyázott a nagyobbra :-) .

Néhány dologban nagyon tudatosan készültem az elejétől kezdve a második gyerekre. Tudtam, viszonylag a terhesség elejétől kezdve, hogy a nagyobb majd jöhet a kórházba látogatni, hogy már elég nagy lesz ahhoz, hogy beszéljünk a témáról. Aztán néhány dolog pedig csak úgy alakult. Hogy volt-e amit megbántam, amit másképp kellett volna csinálnunk? Azt hiszem nem.  És utólag már ne is bánkódjon ezen senki!

Kistestvér érkezik a családba

Mivel elég önjáró voltam és megszoktam hogy intézem magamnak a dolgaimat, nálunk a nagyobb az első pillanattól fogva tudta, hogy jön a kistestvér. Lehet, hogy még nem értette, de jött velem havonta a nőgyógyászhoz, aki lelkesen megmutatta neki is mindig a monitoron, hogy abból a babszemből lesz majd a kisöccse. És talán emiatt is, de valahogy természetesnek vette az egészet. Persze az utolsó két hétben szülés előtt tudta, hogy valami meg fog változni : a világ életében jó alvó gyerekem minden hajnalban megjelent az ágyunknál. Amikor kérdeztük mi a baj, annyit mondott "semmi, csak bújok anyához".

A havi nőgyógyászos látogatások alkalmával, ha valahol pocakos anyukát láttunk, ha valaki pici babával sétált, mindig beszéltünk róla, hogy tudja, hogy mi fog történni : anya pocakja is egyre nagyobb lesz, de a hasam majd el fog tűnni és hazavisszük a kórházból a kistestvért. Persze sosem erőltettem a témát, de ha volt kedve beszélgetni vagy valami nagyon érdekelte, akkor leültem mellé és elmagyaráztam.

Vannak a témában nagyon jó könyvek, persze érdemes a gyerek életkorának és a mi stílusunknak  megfelelően választani :-)

• Anna, Peti, Gergő sorozatban van olyan könyv, ami hasznos lehet
• Finy Petra : A tesó-ügy
• Harry Horse : Kisnyuszi testvérkéje
• Csapody Kinga : Tesó lettem

Ezek 3-6 éves korosztálynak szóló könyvek.

• Mi micsoda Junior  : Kisbaba születik ( ez már nagyobb gyerekeknek szól  ! )

Minőségi idő együtt

Mindezek ellenére, hogy napi szinten szóbakerült a kistestvér és igyekeztünk erről úgy beszélni, mint a világ legtermészetesebb dolgáról, azért próbáltam annyi minőségi időt vele tölteni, amennyit lehet. Ez nálunk a délelőtti és délutáni kismotorozás és játszóterezés volt. Voltak napok, hogy kilométereket sétáltunk. Ami nekem is jó volt, mert megvolt a napi mozgás adagom is. Illetve volt közös élmény.

Várjuk a babát!

Amikor ruhát vettem a kistestvérnek, előszedtük a babakádat stb. , akkor mindig ott volt és segíthetett. Volt olyan, amikor ő választott ruhát az öccsének. A kiságyat hetekkel korábban elkezdtük elkészíteni és segíthetett lepedőt választani, takarót betenni az ágyba.

[caption id="attachment_1160" align="aligncenter" width="665"] Úton a kistestvér?[/caption]

Készüljünk a szülésre!

Olyan 7 hónapos terhes lehettem ( a lányom akkor volt 2 éves), amikor elkezdtem vele beszélgetni arról, hogy anya majd elmegy a kórházba pár napra, nem leszek otthon, de majd minden nap jönnek látogatni. Mi fog történni a kórházban, hogy a kórházból majd már az öccsével jövök haza. Mivel alig pár saroknyira van a kórház, hetente 1-2 alkalommal elsétáltunk arra és beszélgettünk arról is, hogy milyen volt, amikor ő született. Nézegettünk fotókat, elővettük rendszeresen a babakönyvét.

Sokan mondták, hogy úgysem érti, mivel 4-5 éves kor alatti gyereknek ez még nehéz téma, hogy kistestvér érkezik a családba. Lehet, hogy nem mindent értett, de ő az a fajta gyerek, aki szereti tudni, hogy mi fog történni és én ezért éreztem fontosnak, hogy ne meglepetés legyen, hogy anya napokig nincs otthon és amikor hazaérkezik, akkor már eggyel többen leszünk. Volt, amire úgysem tudtam felkészíteni - nálunk a szoptatás vol tilyen számára ilyesztő dolog.

Kistestvér kontra nagytestvér

Hozzáértők szerint egy másfél éves időérzéke is még olyan, hogy nem fogja fel, ha anya nincs otthon napokig. Ez saját döntés, hogy ki és mennyit mond el a gyerekének abból, ami majd történni fog. Mindenki a saját gyerekét ismeri a legjobban.  Egy dolgot viszont ne tegyünk soha! Ne hazudjunk a gyereknek és ne ígérgessünk! Komoly csalódásokat hallottam már baráti körben, mert a pár hetes kistestvér nem akar játszani a nagyobb testvérrel , pedig anyáék megígérték. Ezek nyilván abból fakadnak, hogy a szülő ígérget mindenféle pozitív dolgot, csak hogy a gyerek megnyugodjon és ne féljen a változástól. Ami pillanatnyilag jó, de hosszútávon szerintem káros is lehet.

Kérdések

Ne nyagassuk folyton ilyen kérdésekkel : Várod már a kistesót? Jó lesz ugye, hogy jön a kistestvér? Nem tudja milyen lesz, ő csak azt érti, hogy változni fog valami ( egyébként az óvoda téma is kicsit thasonló ilyen korban, hogy inkább a változástól félnek, hiszen nem tudják még mivel jár ez az egész).

Ha ő kérdez, akkor viszont válaszoljunk! Lehet, hogy ötvenszer fogja ugyanazt megkérdezni, akkor is türelmesen válaszoljunk! Neki ez valamiért fontos, akkor legyen nekünk is az!

Nem minden gyerek egyforma, ezért nem is egyformán reagálnak a kistestvér érkezésére. Egy dolog azonban biztos.  Ahhoz, hogy a nagyobb biztonságban érezze magát, mi kellünk, a mi türelmünk és a mi időnk, amit neki szentelünk a szülés előtt. A szülés utáni néhány hét nekünk is nagy változás lesz az életünkben. Akkor már sokmindenre úgysem lesz időnk :-)

Jó babázást!