5. nap felvettük a bérelt autónkat, elhagytuk Lisszabont és elindultunk felfedezni Portugália vidéki szépségeit. Már a környék is, alig 1 óra autózásnyira a fővárostól, annyi látnivalót kínált, hogy szelektálnom kellett, mi fog beleférni a programba. Azt tudtam, hogy Sintra és Cabo da Roca, a kontinens legnyugatibb pontja, Obidos kihagyhatatlan látnivaló és bár másképp, de  mindenképp nagy wow-faktor lesz az úton.

Aztán a Lisszabonból induló körutunk végén még megnéztük Fatimát és a Batalha kolostort. Lisszabonban megszállva ezeket akár egy 1 napos program keretében is meg tudjuk nézni. Mi, mivel elmentünk északon Portóig, úgy döntöttem, hogy ezeket a vidéki programba szúrom be látnivalóként és útközben nézzük majd meg, amikor Portóból autózunk vissza Lisszabonba.

Sintra

Sintrával kezdtünk és őszinte legyek elszámoltam magam. Azt hittem majd egy nap elég lesz felfedezni, de legalább 2-3 nap kell, ha mindent megszeretnénk nézni és nem csak olyan hánya-veti módon. Sintrát nehéz egy szóval leírni, oldalakat tele tudnék írni vele, pedig kivesézni csak egyetlen várat tudtunk és a város központját megnézni.

Óriás hegyeket képzeljünk el, amelyeket titokzatos erdők borítanak, gigantikus fákkal és csodálatos növényzettel. Majd ezek között megbújva találhatók a csodálatos paloták, régi udvarházak , amelyek átintegetnek egymásnak a szomszéd dombtetőkről.

[caption id="attachment_847" align="aligncenter" width="665"] Sintra, az elvarázsolt paloták városa[/caption]

Mi a mór erődöt fedeztük fel, ahonnan több útikönyv szerint páratlan kilátás nyílik Sintrára. Valahol az erőd alatt sikerült parkolót találnunk, ami igazán nagy csoda volt, hiszen hiába vannak kialakított parkolóhelyek, nagyon sok a látogató (busszal, autóval egyaránt). Érdemes kora délelőtt érkezni és interneten jó előre tájékozódni, hogy a kiválasztott parkolóból melyik palotát tudjuk „könnyedén” elérni. A könnyed séta itt néha fél, háromnegyed órás sétát is jelenthet. De ha jó helyet találtunk az autónak, érdemes otthagyni akár egész napra. Sintra jóformán egyirányú forgalommal rendelkezik. Fent a palotáknál, ha jobb parkolóhely reményében továbbhajtunk és később nincs hely, akkor az egész várost újra kell autóznunk, kvázi tenni egy nagy kört megint.

A mór erőd Sintra legrégebbi épülete, amelyet a XIX. században újjáépítettek, de igazából így is csak egy rom. De micsoda rom! A X. század körül építették katonai erődnek még a muszlimok, majd később remek megfigyelő pont volt az óceán felé. A falai egy szakadék mentén futnak végig, a falakat végig be lehet járni. Igaz keskeny néhol a fal és nagyon kell kapaszkodni, de megéri. A pazar kis tornyocskákba felkapaszkodni igazán szédületes  élmény, hát még 5 hónapos terhesen J

Néha nagyon csodálkoztak mellettünk, amikor meglátták, hogy nem elég, hogy babakocsival vagyunk, de még pocakom is van. Volt, aki gratulált is :-)

A babakocsival egészen a vár udvaráig fel tudtunk menni, de utána a falakon már csak úgy tudtunk végigmenni, hogy valaki lent maradt a gyerekkel és a babakocsival, a másikunk pedig körbenézett. Viszont a mosdó hihetetlenül tiszta volt, bár igaz még csak 1 óra felé járhatott az idő, amikor mi ott jártunk. A kasszánál nagyon kedvesen kiszedtek minket a nem túl hosszú sorból, hiszen gyerekkel vagyunk és ne várjuk végig a sort. Egyébként ez a fajta kedvesség végigkísérte a portugál utunkat.

Amit szerettünk volna még megnézni, az a Pena palota volt, de az idő rövidsége miatt erre már nem jutott idő. Vagy lehet, hogy jutott volna, de az nagyon kapkodós lett volna. Érdemes egy-egy palotára legalább 2-3 óra látogatási időt szánni, plusz még az odajutási idővel is kalkulálni. Illetve ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a parkok is zárnak, nemcsak a paloták! Egy nap szerintem kényelmesen 2, maximum 3 palota nézhető meg, de akkor reggel 10 órai nyitáskor már az első palota bejáratánál kell lennünk.

És még valami! Sintrába csak kényelmes cipőbe menjünk!

Így, hogy kimaradt a Pena palota, megnéztük Sintra főterét és fagyiztunk egyet. Hétfő ellenére nagyon sokan voltak mindenfelé, el sem tudom képzelni, hogy hétvégén milyen tumultus lehet mindenhol. Amíg mi szusszantunk egyet, addig a gyerek is szaladgálhatott egy kicsit, mielőtt elindultunk volna Cabo da Rocaba, Európa legnyugatibb pontját felfedezni.

[caption id="attachment_833" align="aligncenter" width="665"] Portugália : Cabo Da Roca, 'a világ legvége'[/caption]

Cabo da Roca : Európa legnyugatibb pontja

Légvonalban nagyon közel van Sintra az óceánhoz , így a partot sem nehéz elérni. Kb. 20 km. , kb fél óra autózás. Kacskaringós kis utakon autóztunk és egy kisebb kézzel írt táblától eltekintve nem sok jel utalt arra, hogy jó irányban haladunk, de aztán egyszer csak feltűnt az óriási világítótorony. Azt hittem rajtunk kívül senki nem lesz ott, de valószínűleg nekünk a GPS talált egy gyors, alternatív útvonalat Sintrából, ahol semmi forgalom nem volt. A világítótoronytól alig pár perc sétára egy betonozott parkoló várja az autósokat és buszokat ( Lisszabonból és a környék nyaraló városkáiból szerveznek ide buszos utakat). A parkolóban még csak az erős szelet lehetett látni, de aztán pár perc séta után, ahogy átsétáltunk az utolsó domb ici-pici emelkedőjén előttünk volt a végtelen.

„Ahol a Föld véget ér és a tenger kezdődik”

Valahol azt olvastam, hogy Cabo da Roca ( Szikla-fok) drámai élmény. Igen, az, de nem rossz értelemben. Láttam már sokszor a tengert és 2 óceánt is, de ez más . Több mint 100 méter magas sziklafalak zuhannak az óceánba kilómétereken keresztül, amíg a szem ellát. Erősen fúj a szél és ha jó irányba fordítjuk a fejünket a szélben, azt sem halljuk amit a mellettünk álló ember mond, nem hogy a több tucatnyi turista, aki még ott van. Egy pillanatra ki lehet zárni a külvilágot és a nagy szélben élvezni a csendet.

Természetesen mi is fotózkodtunk a kontinens legnyugatibb pontját jelző emlékműnél és sétálgattunk egy kicsit minden irányban, hogy élvezzük a naplementés fényeket és az óriás sziklák látványát. Érdekes megnézni a növényeket, amik a parton az óriás szélnek próbálnak ellenálni. Néhány tíz méterre a sziklafalaktól egészen más virágok láthatóak, mint a part közelében. Teljesen földre lapuló színpompás virágszőnyeg borítja a sétány melletti részt.

Este 7 óra felé indultunk Obidosba. Őszinte leszek, itt is egy kicsit elszámoltam magam, azt hittem közelebb van Lisszabonhoz. Picit több mint 100 km, de ezt nem autópályán megtéve még több mint 2 órát autóztunk, mire este Obidosba érkeztünk Cabo da Rocaból. Sok helyen 50km/óra-s tábla van Portugáliában az utakon, illetve mivel nem ismertük a környéket, nem is nagyon tudtunk a kanyargós utakon sokszor többel haladni. De legalább láttuk a vidéki Portugáliát is.

[caption id="attachment_838" align="aligncenter" width="665"] Portugália - Obidos, a titkos ékszerdoboz[/caption]

Obidos,a királynék nászajándéke

Már 9 óra körül volt, amikor Obidosba érkeztünk, az első szállásra, amit a Booking.com-on foglaltam, mivel csak egy éjszakát szálltunk meg itt. Nem volt egyszerű megtalálni a szállást, a GPS nehezen boldogult a kisváros kesze-kusza utcahálózatával, de aztán némi telefonálgatás után egy igazán pazar udvarházban szálltunk meg. Az esti fényeknél is látszódott, hogy nem a szokásos szállás, de reggel aztán meg pláne rácsodálkoztunk, hogy milyen klassz helyre kerültünk, közvetlenül a vár szomszédságában.

Reggeli után felfedeztük a várfalon belüli, sikátoros, szűk utcás, több száz éves részt, Krisztián még a várfal tetején is körbesétált. Addig mi Emivel halakat etettünk a szállásunk udvarán található kis tóban és a tulajjal cseverésztünk arról, hogy milyen Obidosban élni, a családjukról és a több mint 300 éves házról, amiben megszálltunk. Mesél néhány dolgot a vársoról és komoly útikönyv kupaccal tért vissza, hogy régi képeket mutasson a vársoról illetve arról, hogy mit is nézzünk meg a környéken.

Fél 10 körül indultunk a városkában sétálni, amikor még minden csendes és kihalt volt, csak a helyiek sétálgattak az utcákon, a boltosok sepregették az üzletük előtti utcaszakaszt, aztán 10 óra után érkeztek a turistabuszok és hirtelen mindenhol nyüzsgő tömeg volt. Pláne a környék híres alkohol italát kínáló üzleteknél. Bájos kisváros igazán hangulatos utcákkal, éttermekkel és mindneféle csecsebecsét kínáló üzletekkel. A főtéren álló postahivatalban sikerült feladnunk a rokonoknak, ismerősöknek szánt képeslapokat is.

Portugália bájos kisvárosai :Nazare és Aveiro

[caption id="attachment_836" align="aligncenter" width="665"] Portugália: Nazare homokos partja és Aveiro, Portugália Velencéje[/caption]

Nazare

11 óra után nem sokkal  el is hagytuk Obidost és a parton autózva lassan eljutottunk Nazareba. Az utikonyv hosszú homokos strandot ígért és valóban így volt. Valamikor Nazare halászfalu volt, ma inkább üdülőváros. Április legvége volt, szóval még szezon előtti csendes, békés időszakban cseppentünk oda és az óceánpartra. Valóban kilómétereken keresztül finom homokos tengerpart, halászhajókkal és gyönyörű kilátással a sziklafalra épült óvárossal, ahová siklóval is fel lehet jutni.

Mi csak az óceánpartot akartuk élvezni Nazareban a szokatlanul meleg áprilisi napsütésben és ez sikerült is. A strandtól egy utcányira sikerült leparkolni, megebédelni és kényelmesen, cipőnket levéve szaladgálni egyet a homokban és a parton. A gyerek szerintem azt hitte ez egy óriási homokozó és igazán klassz volt, hogy a nagy homokban lassan tudott sétálni, ezért mi is le tudtunk ülni egy kicsit együtt és élvezni, hogy nem kell utána szaladgálni.

2-3 óra ejtőzés után indultunk az aznapi szállásunkra Aveiroba.

Majdnem végig az óceán partján autóztunk, így volt idő szemügyre venni a kisebb-nagyobb, valószínűleg főleg turizmusból élő településeket és az elég érdekes, óriási szélnek is ellenáló növényzetet.

 

Aveiro

Aveiro már tengerszint magasságban fekszik és soskak szerint Portugália egy kihagyhatatlan gyöngyszeme. Portugália Velencéjeként is szokás emlegetni :-) . Persze ez azért enyhe túlzás, de annyi mindneképpen közös, hogy van néhány csatornája Aveironak is, amin szívesen csónakáztatják a turistákat. A várost néhány óra alatt fel lehet fedezni. Nekünk sikerült az óváros kellős közepén megszállni, alig 5 perc sétára onnan, ahonnan a csúnakos városnézések indulnak. Még az utolsó induló csónakot el is csiptük 6 óra magasságában. Körülbelül 3/4 órás csónakázással meg is néztünk minden látnivalót a városban és még az óceán felé is kihajóztunk. Az mindenképpen látszik, hogy valamikor nagyon jól mehetett a városnak ( ahogy egész Portugáliának), hiszen gyönyörű épületek sorakoznak a csatornák mentén. Az óvárost igyekeznek rendbeszedni és valami funkciót találni a régi épületeknek. Felélesztik és igazán modern környezetben tálalják a halpiacot és az erre épült éttermeket is. Az éttermekben, ahogy Portugália szerte mindnehol, leginkább halas ételek vannak. Nekem ezzel meg is gyűlt a bajom, de azért sikerült vacsoráznunk is.

Igazán hangulatos városka, érdemes útbaejteni vagy ahogy mi is tettük, itt megszállni Portó felé és néhány órát itt tölteni.