Mindannyian mások vagyunk. Vagy mégsem? Ahogy nincs két egyforma ember, úgy két egyforma terhesség sem. Mi magunk is változunk és a körülöttünk lévő világ is. Ami az egyik terhességnél még természetes, az a másiknál már inkább viccesnek tűnik, hogy valaha volt ilyen is. Az tény, hogy nagyon különleges állapot. Valami, amiből az emberiség fele kimarad.

2 éve különbséggel született a két gyerekem. Még javában otthon voltam az elsővel, aki egyébként akkor kezdett el járni,  amikor kiderült, hogy érkezik a kistestvér. Szóval a második terhességet egy igazi totyogós mellett kellett végigcsinálnom, aki mindenre fel akart mászni, mindent megnézni, sosem akart nyugton maradni. Az alapvető különbség ez volt a két babavárás között :-)

De akadt még néhány másik különbség is:

1. Olvasás. Az első terhességem alatt ( bár csak a vége felé volt időm, mert költöztünk), de mindent elolvastam gyerek témában. Blogokat, könyveket, újságokat, amik szembe jöttek velem. Főleg az utolsó pár hétben, illetve amikor a baba hazakerült és egész nap szoptattam, akkor állandóan olvastam. Szinte faltam az információkat. Mivel nem volt tapasztalatom, nem is volt mihez kötnöm őket, ezét ( szerencsére ) a sok butaság ahogy jött, úgy el is tűnt.   A második várandósság alatt ilyen luxusra nem volt időm. Kétféleképpen jutott könyv a kezembe a) a totyogosóm mesekönyveit olvastam fel hangosan és képeket nézegettünk b) este az én lefekvésem előtt ugyan elővettem könyvet, de az első oldal felénél el is aludtam. Érdekes módon, a szülésről sosem olvasgattam és nem néztem videókat. Az az érzés volt bennem, hogy majd úgyis úgy fog alakulni minden, hogy az jó legyen. Valószínűleg ezért is nem szeppentem meg, amikor pár óra vajúdás után közölte az orvos, hogy itt bizony sürgősségi császár lesz. Mert fogalmas sem volt, hogy az mi is.
2. Elvárások. Az első lurkóval a várandósság egy édes, rózsaszín valamire hasonlít így utólag. Úsztunk a boldogságban, hogy jön a baba és minden olyan szép volt. Nem voltak rosszullétek sem és szerencsére az utolsó 1-2 hétben volt csak néhány gondom a terhesség miatt. Kényelmetlen volt már a megszokott ágy, hiányzott a hasonalvás és úgy egyébként is 8 nappal túlhordva a babát, már nagyon vártam a szülést. Ellenben a második terhesség elején volt néhány rosszullétes hetem, ami mindenre hasonlított, csak nem rózsaszín álomra. Aztán ezek elmúltak, de megmaradtak a hajnali kelések, mert a fiatal úr akkor szeretett forgolódni és rúgdosni. Az első baba így utólag várandósság volt, a második terhesség :-)
3. Izgatottság. Nem az enyém, hanem másoké! Szóval az első babánál mindenki olyan izgatott körülöttünk, hogy érkezik egy új pöttöm, és milyen a terhesség, van-e már gyerekszoba stb.. Második babánál már kevésbé izgatottak az emberek. És tulajdonképpen mi is az élet természetes velejárójának tekintettük már, hogy érkezik egy baba a családba.
4. Gyerekszoba. A lányomnál napokat ültem az internet előtt, hogy milyen legyen az a bútor, ami majd jó lesz a gyerekszobába, és sokáig ki tudjuk használni . Pláne ha öccse is lesz. Az öccsénél már nem bonyolítottam túl a dolgot : elzarándokoltam a legközelebbi Ikeába és megvettem azt a kiságyat, ami tetszett. Mivel időközben rájöttem, hogy a babákat annyira nem is érdkeli a szobájuk, maximum minket szülőket ( főleg anyukákat ).
5. Fotók. Az első terhesség alatt több pocakos fotó is készült. A másodiknál már valahogy nem éreztem szükségességét, hogy valaki megörökítse a főleg utolsó pár hetes, részemről bálnának tűnő állapotot.
6. Tudatosság. Első várandósság alatt minden héten elolvastuk, hogy mekkor a baba, mi fejlődött ki azon a héten stb.. Érdekes módon a második terhesség alatt sokszor azt sem tudtam megmondani, hogy hányadik hétben járok, nemhogy épp mekkora gyümölcsre hasonlít a gyerekem. Az orvos azt mondta minden szépen fejlődik és ezzel meg is nyugodtam.
7. Öltözködés. Mivel az első terhességem alatt még javában dolgoztam, kivéve az utolsó 6 hetet, ezért emberek közé kellett mennem. Én alapvetően szoknyás típus vagyok, de most már 2 gyerekkel a hátam mögött felfoghatatlannak tűnik, hogy néha egy megbeszélés kedvéért még magasarkút is húztam a szoknyához, ruhához.  A szoknya, ruha még most is megvan és volt, hogy játszótéren megkaptam, hogy jó ide a farmer, tornacipő is. Tornacipőm nincs és a magassarkúak is már csak évente egyszer-kétszer kerülnek elő.
8. Pihenés. Az első terhesség egyik legnagyobb előnye, hogy akkor szusszan az ember egyet, amikor szeretne. Ez egy gyerekkel, pláne egy totyogóssal nem így van. Emlékszem a második terhességem alatt naponta kilométereket kismotorozott a lányom, én meg közben álmodoztam arról, hogy a kanapén heverészek otthon feltett lábakkal. Esős napokon volt a legjobb, mert akkor hajlandó volt a szőnyegen heverészni mellettem. De aztán jött a tavasz, jó idő és menni kellett.
9. Tudatállapot. Az első terhességem első percétől kezdve mindig ott volt az agyamban, hogy babát várok. Figyeljek magamra jobban! A második lurkónál valahogy ez nem így volt. Lehet, hogy a nagytestvér miatt nem volt annyi időm, hogy ezen gondolkodjak. De tény, hogy amikor szülés előtt 2 héttel még 25 fős házibuli volt nálunk, akkor gondolkodtam el, hogy valahogy az egész terhességre ez volt jellemző. A második terhességet már természetesnek éltem meg és nem egy más állapotnak. Nem én alkalmazkodtam a más állapotomhoz, hanem azt próbáltam az életünkhöz igazítani.

Te hogyan élted meg a terhességeid?