Az első repülés előtt az ember azt gondolja, mindenre fel tudok készülni. Főleg abban az esetben lehet ez az érzésünk, ha mi magunk már rutinos utazók vagyunk és azt gondoljuk elég síró gyereket láttunk repülőn, mi tudnánk kezelni a helyzetet. Mert hát miért is lehet ez olyan nehéz, csak meg kell nyugtatni a gyereket.

Nem lehet rá felkészülni milyen lesz, ez a nagyon rossz hírem van. Millió egy olyan dolog miatt sírhat a gyerekünk, ami nekünk természetes már ( sok ember a terminálon, nagy zaj, túl közel ül hozzánk az utastársunk stb.) és amire mi felkészültünk, hogy gondot okozhat ( fel- és leszállás, nem a megszokott időben történő alvás stb.), az meg sem kottyan a gyermeknek.

Ami általánosságban elmondható, hogy elsősorban saját magunkat kell felkészíteni a sok váratlan eseményre és hogy a gyerek ne lássa rajtunk, hogy stresszelünk. És lehetőleg ne is tegyük! Mert ez rögtön átragad rá is és akkor már egy igazán komoly 22-es csapdában vagyunk, amiből nehéz lesz kimászni.

Induljunk úgy útnak, hogy lesz ami lesz, mindent higgadtan kezelünk és ne tízig számoljunk adott helyzetekben, hanem száztízig. Illetve ne tízig számoljunk, hanem húsztol nulláig... így jobban kikapcsol az agy az adott helyzetből :-)

Nem gondolom, hogy fél bőröndnyi játékkal kell érkezni a fedélzetre, mert az a tapasztalatom, hogy amit magunkkal viszünk, az akkor és ott úgysem fogja érdekelni. Érdemes néhány játékot már az utazás előtt néhány nappal eltenni a gyerek elől és a repülőn szinte újdonságként fog örülni nekik.

Meg lehet kérdezni az utaskísérőket, ha maguktól nem jutna eszükbe, hogy van-e valami kimondottan gyerekeknek szóló marketing célú játékuk és ezeket apránként adni a gyerek kezébe( felfújható repülőgép, rajztábla, kártya, színező stb. ezek általában minden gépen előfordulnak).

[caption id="attachment_127" align="aligncenter" width="655"] Gyerekkel utazni: nem is olyan nehéz[/caption]

Telefon, tablet is hasznos lehet a sírás, nyűgősség, unalom elleni harcban. Írom ezt annak ellenére, hogy normál körülmények között nem gondolom, hogy állandóan ezekkel kell lefoglalni a gyereket. Nálunk például nagy kedvenc a fotók nézegetése, de csak legvégső esetben alkalmazzuk ezt, otthon pedig inkább a fotóalbumot adom a kezébe tablet helyett. Érdemes fülhallgatót magunkkal vinni, mert a többi utas nem biztos, hogy lelkes lesz , ha ötvenszer kell meghallgatni ugyanazt a mesét vagy dalt .

Mesekönyv is hasznos tud lenni, főleg olyan, amit vagy nagyon ismer és megnyugtatja vagy ami teljesen újdonság számára ( kihajtós, 3D-s mesekönyv pl). Nálunk mesekönyv témában a böngészős könyvek ilyenkor nagyon hasznosak, mert ott közösen csinálunk valamit.

Teljes nyugalommal énekeljünk, dúdoljunk halkan valamit a gyereknek, ha az tűnik célravezetőnek.

Ételt, italt mindenképp vigyünk magunkkal a fedélzetre, még akkor is, ha már azt gondoljuk, hogy elég nagy a gyerek, hogy megegye azt, amit ott kap. Sokszor az, amit ott kap, túl fűszeres, hideg, meleg, épp nem ízlik és jó, hogy ha tudunk alternatívát kínálni a gyereknek. Jó előre tájékozódni, hogy éppen mekkora mennyiség a megengedett, amit a fedélzetre vihetünk a gyereknek. De legvégső esetben venni is tudunk a gépen szendvicset stb.

Pelenka és egyéb hasznos kiegészítők is legyenek nálunk, ne arra alapozzunk, hogy úgy is csak másfél órát repülünk. De elég egy hosszabb csúszás felszálláskor vagy mert nem érkeznek meg a csomagok valamiért a célállomáson és gyorsan elrepül 5-6 óra.

Váltás ruha, plusz pulóver stb. is legyen nálunk, mert szinte biztosan ilyenkor borítja magára a gyerek a szomszédunk lehajtható asztalkájáról a vizet stb.

Amennyiben át kell szállnunk valahol érdemes tájékozódni, hogy kaphatunk-e a reptéren babakocsit a gyereknek vagy sem. Ha nem és még babakocsis a gyerek és egyébként is szükségünk lesz majd rá ott, ahová utazunk, akkor jó tudni, hogy magunkkal vihetjük saját babakocsinkat is. A kicsire csukható, elsősorban esernyő babakocsit preferálják, ezt majd akkor kell feladni, amikor beszállunk a gépbe és amikor kiszállunk, visszakapjuk. De ezt a szándékunkat jelezni kell, még csomagfeladáskor a chek-in pultnál. Illetve készüljünk úgy, hogy bár az utolsó pillanatban kerül a csomagtérbe a babakocsi, de ugyanúgy koszolódik mint minden más. Szóval érdemes beszerezni egy huzatot a kocsira, ügyes kezű nagymamával megvarratni, mert a gyönyörű szép Disney mintás világoskék babakocsinkon biztosan lesz egy-két eltávolíthatlan koszfolt.  És hát a csomagkezelők sem kímélik ezeket a kifutópályán sem és amikor kiteszik nekünk a repülőgép ajtaja elé.

Indulás előtt jó, ha felhívjuk a légitársaságot és  érdeklődünk előre, hogy mit és mennyit lehet gyereknek a fedélzetre vinni.  Ők mit tudnak adni, miben tudnak segíteni, ha gond van. Van, ahol tudnak bébiételt is adni és készülnek is rá, hogy baba érkezik a fedélzetre. ilyen esetben például teljesen felesleges a saját táskánk súlyát növelni a plusz bébiételes üvegekkel. Persze, ha ragaszkodunk a már ismert ízekhez és a gyerek sem gyorsan barátkozik meg az újdonságokkal, akkor érdemes cipekedni.

A földi személyzet is nagyon segítőkész tud lenni, természetesen ez azért mentalitás kérdése is. De sok helyen ha pici babával látnak valakit és annak ellenére, hogy nem VIP jegye van a szülőknek, külön sorhoz kísérik őket, ahol nem kell hosszasan sorban állni és várni a jegykezelésre, csomagfeladásra és a biztonsági ellenőrzésre is. De arra készüljünk fel, amennyiben viszünk magunkkal saját babakocsit, hogy minden felesleges dolgot távolítsunk el belőle indulás előtt ( nálunk a gyerek rendszerint telepakolja az apró kacatjaival a rekeszeket; ezeket ne a biztonsági ellenőrzésnél kelljen egyesével felfedeznünk)!

Ha nem egyedül utazunk a gyerekkel, szerencsésebb helyzetben vagyunk, mert tudjuk váltani egymást és egy kicsit szusszani. De ha egyedül megyünk, akkor ne érezzük rosszul magunkat amiatt, ha amíg iszunk egy kávét például, kivételesen a gyereknek is adunk valami édes rágcsálnivalót, hogy nyugiban legyen( bár otthon sose adunk neki ilyesmit). Iszonyatosan fárasztó a nem megszokott körülmények között, zárt térben, ráadásul miliió egy ember fürkésző szeme előtt tökéletesnek lenni. És nem is kell!

És még egyszer, nagy levegő indulás előtt és legyünk türelmesek a gyerekkel és magunkkal is! Menni fog!